A szmoking története


A szmoking története a 19. század végén, Angliában kezdődött, ahol egy informálisabb, dohányzásra szánt kabátként vált népszerűvé. A walesi herceg, a későbbi VII. Edward király volt az egyik első, aki a szabott, rövid kabátot formálisabb társasági eseményeken is viselte, megkülönböztetve azt a hagyományos frakk viselettől. Ezzel a szmoking gyorsan eljutott Amerikába is, ahol a new york-i Tuxedo Park klubról kapta a „tuxedo” nevet. Kialakulása tehát a kényelem iránti igényből és a hagyományok enyhítésének vágyából fakadt. Az 1930-as évekre már széles körben elterjedt, mint az esti társasági események legfontosabb viselete. Bár a második világháború alatt népszerűsége csökkent, később visszanyerte helyét, és az 1960-as évektől kezdve Hollywood sztárjainak és a James Bond filmeknek köszönhetően vált ikonikussá. A szmoking így a 20. század egyik legfontosabb férfi viseletévé fejlődött, amely a mai napig az elegancia és a stílus szimbóluma.
A 20. századra a szmoking viharként söpört végig Amerikán. A „vacsorakabátot” valószínűleg James Brown Potter milliomos és felesége, Cora vitte Amerikába 1886-ban, miután megismerkedtek a Walesi herceggel egy brit kirándulás során. Népszerűségének köszönhetően elvárt viseletté vált formális helyzetekben, a fekete kiegészítők és a csúcsos hajtóka szintén kötelezővé váltak.
Az első világháború idején a szmoking népszerűsége csökkent, és a hivatalos öltözék átalakult. 1935- ben elindult az éjfélkék szmoking őrület, míg a fekete háttérbe szorult. Létrejött a kétsoros szmoking változat – amelyet korábban túl informálisnak tartottak –, ami szintén hatalmas népszerűségnek örvendett ebben az időben. Elfogadható alternatívává vált a fehér szmoking zakó a fekete nadrággal.
Az 1940-es években a szmoking háttérbe szorult az öltönyökkel szemben. A második világháború elhozta az informálisabb időket Amerikába. A szmoking valódi ritkasággá vált és a férfiak inkább az öltönyökhöz fordultak éjszakai eseményekhez. Sajnos a fehér nyakkendős ruházat soha nem épült fel ebből a veszteségből.
Az űrkutatás korszaka új szöveteket és stílusokat épített be a szmokingba, mint poliészter szövetek, bonyolultabb szabások és minták (beleértve az első fodrokat) és egy rövidebb, jobban illeszekedő kabátok, így 1950-re a szmoking újra visszatért. A fehér nyakkendős viseletet teljesen elhagyták, és a fekete nyakkendős viselet lett az új trend a film premiereken, a magas társadalmi eseményeken és még az esküvőkön is. John F. Kennedy volt az utolsó elnök, aki fehér nyakkendős öltözékben jelent meg az amerikai nyitó bálon, míg Ronald Reagan röviden újjáélesztette a 80-as évek hagyományát, tehát megjelentek a színes variációk a szmokingnál, ám ez inkább kivétel volt, mint szabály.
A szmoking az 1970-es években a diszkó képében alakult át teljesen. Egy fiatalos, forradalmi generáció a szmoking konzervatív stílusát vizsgálta, és szinte mindent kidobott, csak a homályos sziluett maradt. Megjelent a hatalmas csokornyakkendő, a színes mintás kabátok, a fodros, csipkés ingek. A tipikus szmokingnál ebben az időben általában legalább kettő, ha nem mindegyik szerepelt.
Az 1980-as évekre a klasszikus stílus szerencsére újból megjelent, és a szmokingok konzervatívabbnak tűntek.
A hivatalos viselet újabb ütést kapott a 2000-es években, amikor a ruházati kódex megzavarodott és félreérthetővé vált. A business-casual lett a legfontosabb öltözködési a munkahelyen, és a fényes fekete öltönyök hozzájuk illő nyakkendővel, majdnem teljesen helyettesítették a hagyományos fekete nyakkendőt. A színes ruhás ing is ebben a korszakban kezdte tendenciát.
Végül, a 2010-es években a szmoking az aranykorba lépett. Manapság egyre több fiatal férfi alkalmazza a fekete-fehér stílusokat a 30-as és 40-es évekből, azaz, az éjfélkék szmoking újra visszatért. A férfiak nosztalgiával fordulnak a régi idők szmoking vonásainak korszakához, hiszen úgy vélik, hogy a személyreszabás a hivatalos viselet újjáéledése. Az embereknek még soha nem volt ilyen egyszerű megtalálni a jól illeszkedő, megfelelő szmokingot!