Redingot:

A redingot kabátok a Napóleoni háborúk során jelentek meg, ahol az osztrák és a német hadsereg tisztjei viselték, hiszen hatékonyan melegen tartotta viselőjét és megóvta az egyenruhát. Mielőtt a redingot létezett, volt egy másik ruhadarab is, amit a 18. században a ”frocknak” hívtak. A korábbi eredetileg vidéki ruházat volt, ami a 1730-as évek környékén terjedt el. A hivatalos ruha akkoriban annyira bonyolult volt, hogy nem számított praktikusnak, így ez a ruhadarab kevésbé formális alternatívává vált, viszont 1780-as évekre már széles körben viselték, mint városi öltözéket, és a 18. század vége felé kezdték el egy gombos mellénnyel hordani, valamint farok résszel készíteni. A Francia szóból eredő „redingote” jelentése a testhez illeszkedő bunda.
Maga a kabát valószínűleg katonai eredetű tekintve a mozgást és lovaglást. Az 1820-as évek vége felé derékvarrással kezdték elvágni, hogy jobban illeszkedjen és ez a forma 1840-es években is fennmaradt. Az 1850-es évek körül elterjedt hivatalos nappali viseletként, míg a ruhaköpenyt kizárólag az esti ruházathoz használták. A viktoriánus korszak szokásos üzleti öltözete lett, valamint esküvőkön, temetéseken és szakmai „társalgásokon”. AZ 1880-as években egyre inkább nappali viseletté nőtte ki magát, miután egy alkalmi sportkabáttá vált, egyre népszerűbb lett és elfogadott. Végül maga a ruházatot csak az idősebb férfiak viselték. A Versailles-i egyezmény 1919-es aláírásakor a hivatalos események alkalmával a kormányfők frakkot viseltek, viszont a kevésbé hivatalos üléseken a redingote vették fel. 1926-ban V. György felgyorsította a ruházat fejlődését, amikor ebben jelent meg a Chelsea virágbemutató megnyitóján, viszont a kabát alig maradt fent, az 1930-as években, csupán, mint egy rendkívüli formális bírósági öltözéknek felelt meg, míg végül 1936-ban hivatalosan eltörölték VIII. Edward által.