Frakk történelme:

A sötétedés utáni öltözködés hagyománya évszázadok óta fennáll. Ennek talán a legszembetűnőbb bizonyítéka, a 18. és a 19. századi nagy európai operaházakból származik, amely az exkluzív ülőhelyet a megfelelő öltözködésű személyekre korlátozta. A ruhadarab filozófiája azonban drámai változáson ment keresztül a tizenkilencedik század fordulóján, amikor a modern estélyi ruházat meglepően rusztikus eredetből alakult ki.
Civilizáció megjelenése óta, a divatot az arisztokrácia diktálta, majd a társadalom többi része követte. A felső osztály ruházata szándékosan kényelmetlenek voltak és szorosan illeszkedtek, hogy alkalmatlanná tegyék őket az alsóbb osztályok kézi munkájára. Az angolok forradalmasították divat történelmét, amikor az arisztokrácia a „munkásember” kényelmesebb ruházatot részesítette előnyben. Az 1730-as években kezdődött ez a mozgalom, amikor a közönséges ruhadarabakta egy egyszerűbb és levegősebb kabáttal párosították, amely sokkal praktikusabbnak minősült a vadászatokra és a lovaglásra az elit körök számára.
III. György király volt a szabadtéri tevékenységek egyik fő rajongója, így a trónra lépése alatt 1760- ban biztosította a „country gentleman” új koncepciójának széles körű elfogadását. A 18. század vége felé ez az új megjelenés országból városba emigrált, ahol tökéletesítette egy olyan ember, akinek a férfidivatra való mély befolyása napjainkig tart: George „Beau” Brummell.
Beau Brummell középosztályú angol volt, akinek társadalmi ambíciói jóval meghaladták a jövedelmét. Örökségét megszerezve 1799-ben Londonba költözött, sikerült beszivárognia a legmagasabb szintű társadalmi körökbe, és szoros barátságot alakított ki a Walesi herceggel, azaz a leendő IV. Györggyel. Nem csak pénzügyi szempontból lehetetlen, de társadalmilag is elfogadhatatlan volt, hogy Brummell egy munkásosztályból származó ember utánozza a felső osztály látványos ruházatát, így arra törekedett, hogy a tökéletesítse az olcsóbb „vidéki úriember” koncepció megjelenést azáltal, hogy kifogástalan szabászati ízlését lenyűgöző testalkatával egyesíti. Ragyogó stratégiája az volt, hogy a fáradt általános öltözéket finom minimalizmussá emelje. Az elit által korábban kedvelt élénk színeket egy korlátozott palettára cserélte, sötét kabátokkal, egyszerű világos mellényekkel és pantallókkal. A mintás mellényeket monokróm változatokra, a fodrozott ingeket egyszerűbb sítlusra váltották, a csipkés nyakbavalókat pedig keményített vászon sálakra. Brummel a katonságból is merített ötleteket, hogy hangsúlyozza a viselő test alkatát és tekintélyét. Ennek elsősorban a farok kabát (frakk)- egy frakk kabát, aminek az elejét szoknyavágással varrták el – a lovaglás megkönnyítése érdekében – elvetése volt, amit ügyes szabással fejlesztett ki, hogy széles vállat és feszes-szűk derekat kölcsönzött a viselőjének. A világos színű pantallók viselése az izmos lábakat hangsúlyozta ki. Később a haute monde fogadta el ezt a viseletet, amit olyan gyakran lehetet látni a Jane Austen film adaptációkban.
1830s-Daywear-Ensemble-793x1030
 
A ruházat politikája a 18. század elején komoly kérdés volt, annak ismerete, hogy mit és mikor kell viselni, a felső osztály számára alapvető életképesség volt és egy bonyolult etikett része, amely megkülönböztette az arisztokratákat, azaz a nemes vért, a pusztán gazdagoktól. A formális megkülönböztetések többsége eredendően logikus felépítésű, ami továbbra is releváns a mai társadalomban. Bár a 19. században az öltözködés, amely szerint minden este úgy öltözködtek, mintha egy zenekar karmestere lenne az illető, sokat megmagyaráz e korról. A nappali órák inkább üzleti ügyekhez és kikapcsolódásokhoz kapcsolódtak, míg a gyertyafényes alkalmakat a szenvedélyes és látványos megjelenés jellemezte, hogy lássanak és látva legyenek, bálokon és privát opera eseményeken. A nap utolsó része természetéből adódóan a legformálisabb volt, ezért a legrangosabb ruhát követelte.
Beau Brummell ahogyan a nappali ruházatot reformálta, ugyanúgy azt is, hogy mit visel egy úriember sötétedés után. Kedvenc ruházata az esti öltözék volt, amit a nappali ruházatának egy határozottabb változata volt, például sötétkék nadrág, fehér mellény és fekete pantallót, fehér nyakba kötőt és vékony cipőt jelentett. Brummel 1801-ra ruházatából egy elfogadott öltözék lett, amivel megalapozta a fekete-fehér palettát, az Almack’s-ban, a londoni legdivatosabb klubjában, ezáltal a mai esti öltözéket is szabályozta.
Persze Brummell öltözködése nem egyik napról a másikra kapott egyetemes elfogadást. A század második évtizedében a neves dandy befolyására Brummelé megszűnt, mikor kiesett a Regent herceg kegyeiből és így, hogy elkerülje adósságait, amik több év alatt halmozódtak fel életstílusa miatt, száműzte magát a francia tengerpartokra. Távollétében az angol Csatorna mindkét oldalán bemocskolták az úttörő stílusát. Egyes trendjeit teljesen elhagyták, míg más motívumok a mai Fehér Nyakkendő kialakulásához vezetett, így a frakkhoz.
1815-Tailcoat-994x1030